De beszéljünk a fa mobilházról is!

Most, hogy a magánéleti dolgokat kibeszéltük, gondoltam rátérhetnénk a fa mobilházakra is. De Ildikónak sajnos mennie kellett, így erre most nem adódott lehetőség. De felajánlotta, hogy ha úgyis itt töltök néhány napot, ebédelhetnénk együtt valahol, és folytathatnánk ezt a beszélgetést. és szentül megígérte, hogy beavat a fa mobilházak minden apró részletébe. Sőt, még oda is hajlandó elvinni, ahol ezt készítik.
Nem tudtam nemet mondani, így izgatottan vártam a másnapi közös programot. Alig aludtam valamit, és őszintén bevallom, hogy nem a fa mobilházakról gondolkodtam. Szerelmes lettem! Most mi lesz? Hogyan fog ez alakulni? Izgalommal telve indultam a megbeszélt találkozó helyszínére.

• Szia! Nagyon pontos vagy! – fogadott kedvesen Ildikó.
• Szia! Mindig! Nálam alapelv, hogy inkább én várok néhány percet, minthogy rám várjanak. Szerintem az tiszteletlenség.
• Még egy közös tulajdonság! – mosolygott kedvesen. – Éhes vagy, vagy ráérünk még beülni?
• Nem igazán, ha gondolod sétálhatunk egyet ebéd előtt.

Életem legcsodálatosabb sétája volt

A Debreceni Nagyerdő tényleg csodálatos! Séta közben most már tényleg a fa mobilházakról beszélgettünk. Megtudtam, hogy ezek a fa mobilházak már nem csupán nyaralóként funkcionálnak, de életvitelszerű tartózkodásra is. Létezik olyan, amit télen is tökéletesen lehet használni, hiszen szigeteltek, fűtéssel rendelkeznek. A legjobb tulajdonság számomra a szállíthatóság volt. Természetes dolog, hiszen azért mobil. Nem győztem csodálkozni, hogy milyen lelkesedéssel beszél minderről! Elmondta, hogy ő maga tervezte meg, és egy barátnője cége fogja kivitelezni.
Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy hirtelen azt találtam mondani, hogy egy ilyen fa mobilházban én is el tudnám képzelni az életemet. Főleg egy olyan helyen, ahol Ildikó vett magának telket.
Aztán gyorsan elnézést is kértem, hiszen ez meglehetősen tolakodó ajánlatnak tűnt. De nem okozott gondot. Megebédeltünk, és ebéd után valóban elvitt a Tóth Mobilházakhoz. Bemutatott a barátnőjének, Editnek, aki egy elképesztően kedves, természetes hölgy! Csodálatos volt az egész délután.
Amikor elbúcsúztunk, úgy éreztem, hogy Ildikó is szívesen töltene még velem időt, így megkérdeztem, hogy elhívhatom-e randevúra?

• Á! szóval mégiscsak erre ment ki a játék? – kérdezte, és közben hangosan nevetett. – Majd látva, hogy mennyire megszeppentem, gyorsan hozzátette – Figyelj! Én is nagyon jól éreztem magam, és igen szívesen randevúzom veled.

És ebből a fa mobilházas találkozásból egy csodálatos kapcsolat lett. Azóta már beköltöztünk a fa mobilházunkba, és boldogok vagyunk!